Ezzel a kis szösszenettel kívánok nektek, nagyon boldog Valentin napot!
 |
| Forrás: https://hu.pinterest.com/pin/313633561526644634/ |
Emlékszem, körülbelül tíz éves lehettem, amikor a szüleim haza hozták az első számítógépünket. Két évvel később pedig, nemcsak a könyvtárakban, de már otthon is lehetett internetezni. Azon generáció tagja vagyok, akiknek egyszer csak az életük részévé vált a digitális világ. Gyermekkorban sokkal fogékonyabb az ember, így hamar megtanultuk a gépek használatát, szemben az idősebekkel. A most világra jövő csöppségeknek pedig még könnyebb, hiszen ők majd ebbe születnek bele.
A minap takarítás közben, találtam egy emlékkönyvet. Eszembe jutottak a beleírt titkos üzenetek, azok a személyek, akiknek valaha rajzoltam a kis a füzetükbe, és azok is, akik nekem kedveskedtek ugyanígy. Barátság füzeteket is készítettünk. A benne rejtőző kérdések segítségével, jobban megismerhettük egymást, közelebb kerülhettünk a másikhoz. Aztán ott voltak még a füzet hátuljában is fellelhető órai levelezések, vagy a suli utániak. Néha elég volt egy kis papírfecni is, hogy tudassuk az illetővel a szándékunk.
Később az informatika órákon, már e-maileket küldözgettünk a ismerőseinknek, sokszor úgy, hogy a címzett mellettünk ült. Ahogy telt az idő, már MSN-en beszéltük meg a barátainkkal, hogy mikor találkozzunk. Ma már pedig ott a facebook és a messenger.
Az egyik üzenetküldő alkalmazást nézegettem, és egy pár évvel ezelőtti beszélgetést kezdtem el vissza olvasni. Gyönyörű üzeneteket kaptam, a számomra kedves személytől. Aztán eszembe jutott, a nemrég megtalált emlékkönyv. Gondolkoztam, és megszületett bennem a felismerés, hogy soha életemben nem kaptam még, kézzel, papírra írt, igazi szerelmes levelet.
A múlt századokban, ha valaki tudatni szerette volna érzései, vagy csak ki akarta fejezni mit jelen számára a másik, akkor szerelmes levelet írt. Sokszor nehezebb szóban megfogalmazni, hogy mi az, amire vágyunk. Néha könnyebb papírra vetni gondolataink. Ezeknek a kedves kis irományoknak pedig pont az céljuk, hogy segítsenek az embereknek szavakba önteni érzelmeiket.
Virág korukat, talán a reneszánszban élték. Több olyan kis szerelmes üzent született ebből a korszakból, ami egy művészeti alkotással is felér. Gondoljunk továbbá azokra a katonákra, akiknek sajnos a háborúk miatt, el kellett szakadniuk kedvesüktől. Az egymás között váltott levelezések, erőt adhattak a másiknak, hogy egy nap minden rendben lesz és újra láthatják majd egymást. Igazából nem kell nagyon messzire mennünk a múltba, hogy ilyen irományokat találjunk. Biztos vagyok benne, hogy nagymamáink, de még édesanyánk szekrényében is találunk, becsesen őrzött szerelmes leveleket.
Vannak olyan helyek a világon, ahol már nem tanítják a folyóírást. Szerintem, egy kézzel írt levél sokkal személyesebb, mint egy géppel készített szöveg. Mondhatnánk, hogy ez csak egy kis papírfecni, úgyis elkeveredik majd valahova, meg bármikor elszakadhat, gyűrődhet vagy akár tönkre is mehet. Szerintem ugyanez igaz a gépekre is. Én is a fél életem itt tárolom, de mi rá a garancia, hogy nem történik valamilyen nagyobb probléma, és nem vesznek el az adataim. Ezenkívül elég baj az, hogy túlságosan ráhagyatkozunk ezekre a szerkezetekre.
Ha ránézel egy gépi vagy egy kézzel írt irományra, akkor mit látsz? Az előbbi egy szépen megformázott, tisztán olvasható, egyforma betűkből álló, érzelmek nélküli szöveg. Míg az utóbbi tele van érzelemmel, munkával,igyekezettel. Kiolvashatod belőle, hogy ki az, aki írta a levelet. Ha még az időmúlását is látod azon a kis papír darabon, akkor számodra ez egy nagyon fontos emlék.
Csodás dolog lehet a fejlődés, és ne értsétek félre, egyáltalán nem vagyok az internet ellen. Szeretek blogokat olvasni, és szerencsére rengeteg minőségit is találunk. Jó érzés, hogy az általam közölt gondolatok, a világ bármely pontjára, pár másodperc leforgása alatt eljuthatnak. Azonban ne keverjük össze a virtuális világot az igazival, mert az a valóságot nem pótolja. Tanuljunk meg élni itt és most! Értékeljük azt, ami van, és éljük meg a pillanatokat!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Adrienn
Kép forrása: Pinterest
Ha ránézel egy gépi vagy egy kézzel írt irományra, akkor mit látsz? Az előbbi egy szépen megformázott, tisztán olvasható, egyforma betűkből álló, érzelmek nélküli szöveg. Míg az utóbbi tele van érzelemmel, munkával,igyekezettel. Kiolvashatod belőle, hogy ki az, aki írta a levelet. Ha még az időmúlását is látod azon a kis papír darabon, akkor számodra ez egy nagyon fontos emlék.
Csodás dolog lehet a fejlődés, és ne értsétek félre, egyáltalán nem vagyok az internet ellen. Szeretek blogokat olvasni, és szerencsére rengeteg minőségit is találunk. Jó érzés, hogy az általam közölt gondolatok, a világ bármely pontjára, pár másodperc leforgása alatt eljuthatnak. Azonban ne keverjük össze a virtuális világot az igazival, mert az a valóságot nem pótolja. Tanuljunk meg élni itt és most! Értékeljük azt, ami van, és éljük meg a pillanatokat!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Adrienn
Addig is találkozzunk facebookon és instagramon!
Kép forrása: Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése